Olyan, mintha igaz sem lenne. A hegyeken, a sztyeppén, a sivatagon túl még mindig vannak emberek. És milyen furcsák… Vagy mégsem azok? Nekik meg mi vagyunk érdekesek. Még akár meg is kérdezik, lefényképezhetnének-e? A fényképezőjük viszont hasonló szerkentyűt a mieinkhez.
Nekünk kék a szemünk, nekik sötét, nekünk fehér a bőrünk, nekik karamellszín. Az utcáikon csupa furcsa krix-krax. Nem, azért egy-egy nálunk szokásos betű mégis akad, igen, az utca-táblán, és talán egy-egy fontosabb épületen. És persze reklámokon: Sony, Toyota, Haier áll. Mégis van, amit ki lehet olvasni! Sőt, a boltban rengeteg portékán ott lapul egy-egy angol felirat.
A sziklán könyökölök, mögöttünk Qingdao modern városközpontja
Lassan, a kínaiul tanulók számára pedig az ákombákomok is megszelídülnek. Van belőlük egyszerűbb, és van egészen kacifántos. De kiderül a kacifántosak is egyszerűbbekből vannak összekombinálva. A kombináció egyik része emlékeztet a jelentésére, a többi része meg van, hogy a kiejtésére. De ne örülj, ez mégsem mindig ilyen világos…
És mégis ezt használják? Igen. A gyerekek az iskolapadban ezreket tanulnak meg ezekből a kacifántumokból. Először megtanulják a mi abc-nket, villámsebesen, megtanulják, hogyan kell használni ezeket a betűket a hivatalos kínai nyelv kiejtésének leírására, és jöhet a jelek sokasága! És nemcsak ezzel vannak elfoglalva! Tanulnak ők is angolt, matekot, és van testnevelésórájuk is. Érettségire már mindenfélét el tudnak olvasni, jel-szótár nélkül.
Igen, szótár! Ahogy, nekünk is van otthon lexikon, idegen szavak szótára, meg magyar értelmező kéziszótár, úgy a kínaiaknak van jelek szótára. Tájékozódni a jeleket alkotó vonások száma alapján lehet bennük.
Apropó, szótár: igen, mi egy kicsit utazunk, és máris külföldön vagyunk, máris szótárazhatunk. A kínai? Akár három órát repülhet az országán belül, és még mindig belföldön van. Csak éppen a helyi nyelvet alig érti. Vagy tán meg sem érti. Itt jön, hogy mire jó a kínai jel? Mivel nem pontosan a kiejtést rögzíti, így írásban messziről jött kínai emberünk is jól kiismeri magát.
Csak a messziről jött fehér ember érzi magát először összezavarodva. Mekkora ország! Milyen sok ember! Micsoda sokféleség…
-Hogy én hogyan jutottam ide?
Kíváncsi voltam. Érdekelt, mi mindent gondoltak ott ki az emberek. Elkezdtem odavágyni, és rám mosolygott a szerencse: elnyertem a kínai állam ösztöndíjat egy éves kínai nyelvtanulásra.
Így jutottam ki Qingdaoba (csingtao), az Óceán Egyetem nyelvtanfolyamára. Sok helyről érkeznek ide a diákok: főleg Dél-Koreából, Japánból, de vannak európaiak is, és érkeznek néhányan egész Amerikából, Afrikából is.
Ha nem hiszed, járj utána!
Hétvégém a kínai halottak napjakor
A szombatot takarítással, mosással töltöttem. Egyágyas szobám van a koliban, a külföldi diákok szállójában. Jobb körülményeink vannak a kínai diákoknál, ők négyen, hatan laknak egy szobában. A szobájuk egyszerű, vaságyak, kis íróasztal, és internethozzáférés van benne. Van, ahol fürdőszoba is tartozik hozzá, – a kutatók épületében - de a nagy átlag külön fürdőépületbe jár zuhanyozni.
Visszatérve azonban az én szobámhoz: hamar piszkos lesz, sok a por. Keveset esett az eső egészen ősz óta. Csak most, tavasszal kezd esni az eső, de ritkán és kevéske.
Szobámat kitakarítva este tv-t néztem, buddhista kulturális műsor volt. Szerzetesek szép szobrokat, festményeket, írásokat magyaráztak, illetve színesítésül képeket vágtak be egy nagyszabású rendezvényből.
Kínai barátom azt mondta, halottak napjakor meglátogatják a temetőket, ételt, virágot visznek oda, és halottaikra emlékeznek. Egy másik ismerősömtől megkérdeztem, hogy ez akkor egy kicsit szomorú ünnep-e, de egyértelműen nemet mondott. Én és egy barátnőm mindenesetre elhatároztuk, hogy felkeresünk egy temetőt vasárnap.
Vasárnap kolink recepcióján kaptunk egy cetlit, amire reméltem, hogy a temető helyét írták rá. Odamentünk, de nem a temetőben, hanem egy buddhista templomban lyukadtunk ki. Szép volt. Nyílnak a tulipánfák, az aranyeső, gyönyörűen virítottak a templom kertjében, füstölők illata szállt. A templom mellett park van, ahol olyan hangulat kapott el, mint amilyen a régi filmeken a Városligetben. Volt ott kis tavacska, ahol csónakáztak, volt céllövölde, körhinta, egér-fejbecsapó, s mindnél más-más zene szólt, az emberek békésen sétáltak.
Qingdao tengerpartja
Este szólt barátnőm, hogy másnapra meghívtak minket golfozni. Barátnőm is, én is tanítunk hétvégeken gyerekeknek angolt, az ő szüleik hívtak meg. Kikocsiztunk a belvárosból és a következő lakott rész előtt megérkeztünk a golfpályához. Mi nem csúsztunk-másztunk a domboldalon, csak gyakoroltuk a labdaütögetést. Mint kiderült, bár kínai barátaink gyakorlottabbak tőlünk, azért ők is még csak néhányszor voltak ott. A friss levegőn megéhezve visszaindultunk a város felé, hogy megebédeljünk. Hol lehet a legfinomabbat enni? Nem a belvárosban, elegáns étteremben. A város szélén, a hegy lábánál, a tengerhez közel álltunk meg, egy szerény külsejű étterem előtt. Az étel itt nagyon friss, házias volt, külön szobában, kerek asztalon tálalták (ahogyan az itt lenni szokott). Következő volt a menü: zöldséges gőzgombóc, tengerből frissen fogott osztriga, frissen fogott hal, házilag készült tofu (szójából készült puha „sajt”), tojásrántotta, friss, a hegyen termő zöldség fokhagymásan, mogyorósan, tengeri zöldség párolva, zselécsíkoknak látszó valami ecetes lében, hidegen, és kenyérszerűség. (Mint megtudtuk, ennek a zselés valaminek is tengeri zöldség az alapanyaga). Ital a szokásos volt: tea és sör, a sörkorcsolya sült, száraz, édeskés polipféleség volt. A rántotthús-krumplihoz szokott magyar gyomor lehet, összerándul ezt olvasván, de igazából tényleg finom volt, szépen lassan, vidáman beszélgetve, pálcikával csipegetve, élvezettel fogyasztottuk el. Jóllaktunk, de nem volt nehéz a gyomrunk tőle.
Délutánba hajló ebédünkről hazatérve megállapítottam: inkább a fejem lett nehéz a sörtől, úgy éreztem, nem nagyon akaródzik tanulni. Pedig a hosszú hétvége véget ér, és utána újra iskola van. Nyolctól délig órák, (olvasás, írás, beszélt nyelv órák), délután tanulás, az új szavakkal való küzdelem.
Végül inkább megírtam ezt a beszámolót.
Nyelvtanulás Kunmingban
(Toldy Árpád)
2008 szeptembere óta élek Kunmingban, a Kína délnyugati részén elhelyezkedő Yunnan tartomány fővárosában, amely a köztudatba az „örök tavasz városa” állandó jelzővel vonult be. Na de hogy kerültem én ide? Amellett, hogy kiskoromtól érdekelt a távol-keleti, és ezen belül a kínai kultúra, tavaly elkezdtem a nyelvet is tanulni a Keleti Nyelvek Iskolájában, az érdekességén kívül ugyanis a kínai nyelv ismerete bárkinek jól jöhet a jövőben, különösen egy leendő mérnöknek. Éppen ezért örültem meg az Európai Unió ösztöndíj-felhívásának, mely az egyik ritka olyan lehetőség, amit nem csak a Kínával kapcsolatos tanulmányokat folytató diákok pályázhatnak meg. Az eredményt pedig mindenki láthatja, megkaptam az ösztöndíjat, és most csak a kínai nyelvet tanulom jövő júliusig.
Barátaimmal
A helyszín kiválasztásával kapcsolatban édesapámat illeti a dicséret, pályázáskor megkérdeztem ugyanis, hogy szerinte melyik a legszebb tartomány Kínában, ő pedig habozás nélkül rávágta, hogy Yunnan; a látottak alapján nem tévedhetett nagyot. Területén található a trópusi esőerdőtől kezdve (Xishuangbanna) a hangulatos óvároson át (Lijiang) a 6000 m fölötti hegycsúcsokig (Meili-hegység) minden, ezen kívül itt él a legtöbb nemzetiség Kínában, akik eltérő kultúrájukkal tovább színesítik az itteni valóságot. Nem is jutott még időm beutazni a teljes tartományt, de természetesen igyekszem mindent megtenni az ügy érdekében. Kunming városát első ránézésre akár össze is lehetne téveszteni akármelyik európai társával, a központban felhőkarcolók tornyosulnak, az utakon VW-k és Hondák cirkálnak, a sétálóutcákon pedig a világmárkák mintaboltjai hívogatják a vásárlási hajlamaikat kiélni óhajtó üzletasszonyokat. Azonban van pár dolog, ami már elsőre feltűnik a messziről jött embernek is: az utcán napszaktól függetlenül rengeteg gyalogos sétálgat, minden főút mellett egy autós sávnyi bicikliút terpeszkedik, rajta ezernyi kétkerekűvel, beleértve az újabban divatba jött elektromos meghajtású robogókat is, továbbá szinte minden épület aljában boltokat találhatunk. Sajnos a hagyományos kínai építészetből már csak hírmondó maradt, ezt részben ellensúlyozza az, hogy még a legnagyobb felhőkarcolókon is fel lehet fedezni néhány tradicionális motívumot.
Egyre kevesebb az ilyen utca
A lakóépületek többsége azonban leginkább a hazai panelekre emlékeztet, s a teljes szürkeségtől az menti meg az összképet, hogy rengeteg park, virágoskert és fa szakítja meg a monoton betondzsungelt. Az időjárás méltó a város becenevéhez, de ebbe beletartozik az is, hogy télen 5-10 Celsius fok körüli a hőmérséklet, ráadásul a házakban nincs fűtés (ez egész Dél-Kínában így van). Természetesen a kikapcsolódás minden formája megtalálható a városban, úgy mint a sport (kivéve azokat, melyekhez úszómedence kell), a szórakozás, az állatkert; hat óriáspandával -, s végül a turista-látványosságok, melyeket nyugodtan sorolhatnék még pár oldalon át. Ehelyett inkább mesélek egy kicsit az itteni életről: az iskola, ahol tanulok a Yunnan-i Tanárképző Egyetem, ennek megfelelően a tanáraink többnyire a helyben végzett diákok legjobbjai közül lettek kiválogatva, következésképpen a színvonal igen magas. Heti 18 órában, négyféle tantárgy keretein belül oktatnak minket, az órákon csak a kínai nyelvet használjuk. Ez másképp nem is lehetne, hiszen társaink egy része nem ért angolul. A társaság amúgy rendkívül vegyes, például a mi osztályunk összetétele a következő: két thaiföldi, két amerikai, valamint egy-egy laoszi, izraeli, osztrák, koreai, vietnami, és magyar. A hétköznapok leginkább a tanulással és a sportolással telnek, természetesen mindezt a kialakult baráti körök együtt végzik, úgyhogy senki nem érzi magát egyedül. Ekkor a mindennapi költségek is igen alacsonyak, körülbelül 600 forintból kényelmesen ki lehet hozni egy napot. Nem úgy a hétvégeken, amikor a közösségépítő tevékenységek átveszik az uralmat, s a társaság együtt megy étterembe elkölteni egy ízletes vacsorát, kirándulni a város illetve a tartomány megannyi pontjára, vagy csak bulizni egy jót.
Kirándulásaink egyik célpontja: a Meili-hegység
Természetesen ennyi fiatal között semmilyen szabadidős elfoglaltsághoz nem nehéz társakat lelni, szinte mindig van valami esemény. Úgy érzem, hogy a lehető legjobb helyre kerültem: a társaság kiváló, pár furcsaságot megszokva pedig az itteni életről is csak pozitívan tudok szólni. Ha valaki Kínába szeretne jönni utazni, vagy esetleg tanulni, Yunnan tartományt, illetve Kunming városát csak ajánlani tudom.
www.panda-alapitvany.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
Qingdao tengerpartja 
Kirándulásaink egyik célpontja: a Meili-hegység